Hogyan hordozzuk gyermekünket, korától függően?

Tudományosan alátámasztott nézet a hordozási pozíciókról

Ez a cikk azokkal a kérdésekkel foglalkozik melyeket a szülők gyakran feltesznek:„Mely pozícióban hordozzuk gyermekünket és ajánlott-e, azaz mikortól ajánlott az elöl, kifelé nező pozíció?“

A cikkben olvasható, hogy melyek azok az ergonomikus hordozók és, hogy milyen módon nyújtják a gyermek számára a természetes testhelyzetet a “C” alakban görbült gerinccel és az “M” alakú helyzetben elhelyezkedő lábakkal. Az ilyen hordozók kényelmesek a szülők számára is és nem zavarják meg egyensúlyérzetüket.

Amikor egy gyermek fejlődéséről beszélünk, a szülők gyakran észreveszik, hogy gyermekeik 5-6 hónapos koruktól elkezdenek érdeklődni az őket körbevevő környezet iránt és igényelik a világgal való szembesülést. A gyermekektől nem kell megtagadnunk az ilyen tipusú igényüket, viszont fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mely óvintézkedéseket kell alkalmaznunk: az elöl, kifelé néző pozícióban hordozott gyermeknek 5 hónapos kornál idősebbnek és 1 éves kornál (6,4-10 kg) fiatalabbnak kell lennie, valamint jó fej-, nyak- és felsőtest kontrollal kell rendelkeznie.

Az elöl, kifelé nező hordozási pozíciót rövidebb időtartamokra ajánlott alkalmazni, hogy a gyermekek ne legyenek kitéve túlzott külvilág okozta stimulációnak. Ez a hordozási pozíció nem alkalmazandó abban a helyzetben sem, ha a gyermek fáradt vagy elaludhatna.

Végezetül egy üzenet minden szülőnek: figyelje gyermekét, a hordozási pozíciókat a gyermek fejlődési szakaszainak felé alkalmazza, valamint használja józan eszét és szülői intiucióit!

 

Az agyi stimuláció szükségessége

Kezdjük az alapgondolat felülvizsgálatával, hogy vajon jó-e a gyermeknek a szülők és a közeli barátok stimulációja. A gyermek agyának fejlődésével foglalkozó számtalan kutatások egyik legjelentősebb eredménye az, hogy a megfelelő stimuláció létfontosságú a gyermekek számára. Születésük után az agyukban lévő neuronok száma megegyezik a felnőttek neuronainak számával. Azonban, az ami hiányzik, a számtalan szinapszisok – a kapcsolat a neuronok között, amelyek végső soron személyiséget és intelligenciát alkotnak. Ezeknek a kapcsolatoknak a létrehozása teljes mértékben attól függ, hogy milyen típusú stimulánsokat kap a baba a környezetéből.

Bármilyen tapasztalat, amelynek a baba ki van téve, idegsejtekkel aktiválja az agyterület valamely részét. Minél gyakoribb a tapasztalat, annál erősebb a kapcsolat az aktivált neuronok között. Ahogy néha az idegtudósok is mondják: “az egyidejűleg ható sejtek, egyidejűleg is kapcsolódnak egymáshoz”.

Azonban, ahogy nincs értelme az újszülöttet korcsolyázni tanítani, úgy bizonyos típusú stimulációk megfelelőbbek, mint mások a fejlődés bizonyos szakaszaiban. Ahhoz, hogy megértsük, hogy mely típusú stimuláció alkalmas és hasznos, meg kell vizsgálnunk azokat a főbb fejlesztési fázisokat, amelyeken keresztül a gyermek áthalad az első életévében.

3 szakasz a korai gyermekkori fejlődésben

A születés utáni első néhány hónapban a gyermek fő fejlődési célja az anya méhén kívüli élethez való alkalmazkodás. Bizonyos alapvető funkciókat kell elsajátítania: szopás, emésztés, léglegzés, székelés, hangadás és látás. Ezek azok a kezdeti igényes feladatok, amelyek a gyermek idejének jelentős részét teszik ki az ún. “adaptációs fázisban”: alvás, szundizás, sírás. Olykor, ez magába foglalja a mozgást és a pihenést is az ún. “csendes ébrenlét fázisban” amely éppen az: a gyermek csendes, figyelmesen nézeget és tanulmányozza a körülötte lévő világot. Azaz pontosabban, megfigyeli a közvetlen világot, mivel a gyerekzóna az első pár hónapban 20-25 cm-re korlátozódik. Egyébként, megközelítőleg ez az a távolság, amely az Ön és gyermeke arca között van miközben a karjában tartja vagy szoptatja.

2-3 hónapos kor

Kb. 2-3 hónapos korában a gyermek aktívan kezdi igényelni a felnőttekkel a társadalmi interakciót, pillantását és mosolyát használva, magára vonva a figyelmet, hogy társalgást vagy játékot kezdeményezzen. Az anya általában túlzott arckifejezésekkel válaszol és magas frekvenciájú hangot használ, amelyet egy kitűnő tudós, aki a gyermekek fejlődését kutatja, ezt “motherese”-nek nevezi. Az apák ugyancsak átállnak erre a beszélgetési formára, miután rájönnek, milyen hihetetlenül szórakoztatóak is lehetnek a babák.

2-6 hónapos kor

Ez egy olyan fázis kezdetét jelenti, amely három-négy hónapig (2-6 hónapos kor között) tart, amikor a gyermek intenzíven érdeklődik az emberi arc iránt. Ekkor a gyermek, a játék során az emberi interakciók szabályainak elsajátítására összpontosít, olvassa és értelmezi a számtalan arckifejezést anyja, apja vagy a közeli rokonok/ismerősök arcáról. A gyermek szórakoztatására és felvidítására tett kísérleteik során a szülők felváltva kommunikálnak vele, és a gyermek megtanulja, hogyan kell kezelnie és szabályoznia az izgalmat, és néha a játék közben felmerülő csalódást. Ezek a “naiv” játékok neurológiai szempontból kulcsfontosságúak az empátia, a társadalmi és kommunikációs képességek, az örömök és a stressztűrő képességek megteremtéséhez.

6+ hónapos kor

Kb. 6 hónapos korban, a koordináció kezdetén, a gyermek figyelme fokozatosan áthelyeződik a környezetében lévő tárgyakra. A gyermek elkezd kúszva mozogni és ezt a mozgási képességét a környezete feltérképezéséhez használja. Az elsődleges gondozók (anya és apa) már nem állnak a gyermek figyelmének középpontjában, mint az előző hónapokban. Elsődlegesen a fő szerepük az, hogy segítsék a gyermek észlelését és értelmezését a kétértelmű, bizonytalan helyzetekben. Egy laboratóriumi vizsgálat szerint, amely ezt a fázist jól leírja, a gyermeknek át kell haladnia az üvegborítású üregen, hogy elérje a kívánt tárgyat. A gyermek megvizsgálja az anya arcát; ha az arca rettegést vagy bizonytalanságot fejez ki, a gyermek nem fog átlépni az üregen. Másrészről, ha az anya az arckifejezésen keresztül arra ösztönzi a gyermeket, hogy folytassa, akkor megteszi. A gyermek használja a szülőket saját érzelmeinek és viselkedésének szabályozására.

Ez az a szakasz, amelyben a gyermek megtanulja, mely módon oszthatja meg a figyelmét egy másik személlyel, követi a szülők nézésének irányát, és segítséget kér tőlük ahhoz, hogy olyan tárgyakhoz jusson hozzá, amelyek a hatókörén kívül helyezkednek el, megmutatja és ellenőrzi, hogy gondozója, észrevette-e a kívánt tárgyat. A gyermek emocionálisan kapcsolatba fog kerülni azokkal, akik gondoskodnak róla (leggyakrabban és elsősorban a szülőkkel), valamint elkezdi mutatni az elégedetlenség jeleit az elválásoknál és azon személyek felé, akiket nem ismer. A gyermek a szülőket egy “biztonságos alapként” használja.

A kapcsolat a gyermek fejlődési szakaszai és az ideális hordozási pozíciók között

Az elöl, befelé hordozás

Az életének első néhány hónapjában a gyermek több mint boldog, hogyha a szülő elöl, maga felé fordítva hordozza. A fejlődés szempontjából nézve, a gyermek elsődleges feladata a méhen kívüli élethez való alkalmazkodás, és ebben az esetben biztosan nincs szükség túlzott stimulálásra. Ezen fázis után következik a “társadalmi ébredés” időszak, amely körülbelül 2-3 hónapos kortól kezdődik. Ebben az időszakban a gyermek fő érdekeltsége az emberi arc lesz. És ebben a fázisban is, még mindig a legtöbb gyermek számára ideális az elöl, befelé hordozás, mivel jól látja a szülő arcát. A szülő megnyugtathatja a gyermeket, felkeltheti érdeklődését vagy ösztönözheti a gyermeket. Fontos, hogy a gyermek másokkal való kommunikáció során láthassa a szülő arcát, ezzel tanulási élményt nyújtva gyermekének.

Nosiljke djeteta okrenutog prema osobi koja nosi

Egy bizonyos pillanatban, a gyermekek első életévében, a legtöbb elöl, befelé hordozott gyermek elkezdi elfordítgatni a fejét, hogy jobb rálátást nyerjenek a mögöttük lévő tevékenységekre. Tekintettel a baba nyakának rugalmasságára és a széles látókörére, amely lehetővé teszi a szemmozgást, a baba valóban képes lesz környezete felderítésére. Ez különösen akkor lehetséges, ha a hordozó személy, aki gondoskodik a gyermekről, gondoskodik a baba igényéről, és segít megpróbálni felfedezni a világot, amikor megfordul. Ako ovo rješenje funkcionira za Vas, a beba je zadovoljna, preporučujemo da zadržite bebu na trbuhu okrenutu prema Vama.

 Nošenje na trbuhu prema naprijed

Međutim, neka djeca će jasno i protestirajući signalizirati da nošenje na trbuhu prema roditelju za njih više nije prikladno za pružanje odgovarajuće vizualne stimulacije. Kao da kažu: “Želim vidjeti cijeli svijet”. Ako dijete može dobro držati glavu, što će vjerojatno biti slučaj u ovoj fazi, može ga se premjestiti na leđa ili na bok ili zadržati na trbuhu, a okrenuti prema naprijed, sve dok dijete ima ergonomsku podršku.

Nosiljke u kojima je dijete okrenuto prema naprijed

Nošenje prema naprijed preporučujemo na kratko vrijeme u mirnom, i po mogućnosti, za bebu poznatom okruženju (uz uvjet da dijete ima najmanje pet mjeseci).

Napominjemo da želja djeteta za nošenjem prema van može biti vrlo prolazna tranzicijska faza kroz koju prolazi. Možete eksperimentirati sa stavljanjem bebe u položaj prema sebi i vidjeti kako reagira na taj položaj. Iskustvo je pokazalo da se mnoge bebe koje prolaze kroz razdoblje u kojem žele biti okrenute prema van nakon nekoliko tjedana vraćaju na nošenje prema unutra.

Okretanje djeteta prema naprijed

Bebe mogu lako postati pretjerano stimulirane i preplavljenje stimulansima pri nošenju prema naprijed. Ako Vaše dijete postane uznemireno ili nervozno, preporučujemo da ga okrenete u položaj prema unutra, na leđa ili kuk. Također, pazite na znakove koji pokazuju je li vaša beba pretjerano uključena te upija li okolinu bez mogućnosti da se odvoji od nje. To je često znak da beba osjeća nesigurnost pa se stoga mora kontinuirano pratiti situaciju, a ne samo okrenuti bebu prema naprijed i pružiti joj oslonac u obliku priklanjanja roditelju. Bebe dobro reagiraju kada mogu vidjeti svog skrbnika i roditelja jer su bebini znakovi vidljiviji roditeljima kad vide lice svoje bebe. Zato se ne preporučuje se dugotrajno gledanje prema van jer se može ometati roditeljska sposobnost reagiranja i komuniciranja sa svojim bebama.

Kada je beba okrenuta prema naprijed ona je “odsječena” od jasnog pogleda na lice njegovatelja. Ovo je osobito problematično u prvih 6 mjeseci, gdje su interakcije s licem roditelja vitalne za optimalan neurološki razvoj djetetovog mozga. Stoga, apsolutno preporučujemo samo unutarnji položaj okrenut prema naprijed za prvih šest mjeseci.
Također, u mjesecima koji slijede, beba će se vrlo često oslanjati na lice roditelja pri interpretaciji dvosmislenih situacija. Spriječenost da se osloni na lice roditelja može stvoriti nepotrebni stres bebi i, ako takav stres ponavlja, on može ugroziti osnovnu sposobnost reguliranja reakcija na stres, što dugoročno može škoditi mentalnom i tjelesnom zdravlju u odrasloj dobi.

 Položaj žabljih nogu

A gerinc és a csípő egészséges fejlődésének előmozdítása a legjobb pozíció a duzzadt pozíció vagy a „béka lábak pozíciójának” elterjedése, amint azt néhányan is nevezik.

A gerinc és a csípő egészséges fejlődésének előmozdítása érdekében a legjobbNajbolja pozicija za promicanje zdravog razvoja kralježnice i kukova je širenje zdepastog položaja ili “položaja žabljih nogu”, kako ga neki nazivaju. Zapravo, ovo je položaj u kojoj se bebe uz potporu smještaju kada im je dijagnosticirana displazija kukova jer ovaj položaj stimulira optimalan rast zglobova kuka. Kad bi se sva težina djeteta stavila na prepone, a noge ostavile u položaju ravno dolje, to jednostavno ne bi bilo optimalno s fiziološke razvojne točke gledišta. Stoga,  preporučujemo da se dijete nosi s prednje strane prema van jedino kad je nosiljka u potpunosti u sjedećem položaju ili u položaju čučnja.

Nošenje prema naprijed vs. prema osobi koja nosi

Drugi razlog zbog kojeg preporučujemo kratko vrijeme nošenja prema naprijed je zbog udobnosti roditelja. Kada je dijete okrenuto prema van, postoji mogućnost dodatnog naprezanja na leđima skrbnika jer je teže nositi opterećenje koje je okrenuto prema naprijed od Vas. Iz tog razloga, koristite ergonomsku prednju stranu okrenutu prema van kraće vrijeme, a prebacite nosiljku na kuk ili leđa ako ako počnete osjećati naprezanje na donjem dijelu leđa.
Velika većina beba starosti oko 6 mjeseci će biti sasvim sretna da se nosi s prednje strane okrenuto prema osobi koja nosi, mnoge čak i do 12 mjeseci, a to je i optimalna pozicija koju preporučujemo.
Dob u kojoj će neke bebe protestirati pri nošenju s prednje strane okrenute prema osobi koja nosi može znatno varirati i ovisiti o karakteru bebe kao i okolini u kojoj se nalazi.

U slučaju okoline, neki roditelji prolaze kroz izazovna vremena tijekom prve godine svoje bebe i oni mogu biti posve nepovezani s bebom. U napetoj obiteljskoj sredini beba će vjerojatno tražiti udobnost i sigurnost svojih skrbnika i usredotočiti se na taj nevjerojatno važan odnos prije nego što počne istraživati svijet. Ako iz bilo kojeg razloga to ne uspije, nesigurno obiteljsko okruženje i istodobno poticanje neovisnosti bebe nošenjem s prednje strane prema naprijed može imati štetan utjecaj na zdravlje bebe.

Položaj na leđima

Ovaj se položaj normalno koristi kad beba postaje previše teška da se može nositi s prednje strane ili na kuku. Za većinu roditelja to se događa kad beba ima oko 10 kilograma, odnosno kada je dijete staro oko godinu dana.

Optimalan položaj za nošenje

Ključno i osnovno razumijevanje koje je potrebno za određivanje optimalnog položaja nositelja je da normalni, zdravi razvoj djeteta uvijek ide od početnog zahtjeva za velikom količinom fizičke blizine i interakcije roditelja/djeteta do okretanja prema većoj neovisnosti i znatiželji prema svijetu uopće. No, imajte na umu: postupni rast djetetove potrebe za istraživanje svijeta u velikoj mjeri zahtijeva kontinuiranu podršku od strane skrbnika. Ta podrška savršeno je pružena kad beba može koristiti lice roditelja  za tumačenje velike količine potpuno novih, i stoga potencijalno, stresnih situacija. Zato, u većini slučajeva, djetetu je najbolje ako je okrenuto prema Vama tj. osobi koja nosi.

Zbog svih navedenih razloga, snažno Vas potičemo da nosite bebu prema sebi doakd je to moguće, bez obzira je li dijete s Vaše prednje strane, na kuku ili leđima. Pod posebnim okolnostima, opisanim u prethodnom tekstu, možete nositi bebu i s prednje strane okrenuto prema naprijed, ali  na kraće vremensko razdoblje.

Poruka članka je sljedeća: pratite Vašu bebu. Priznajemo, roditelji ipak najbolje poznaju svoje bebe pa izaberite položaj koji najbolje odgovara Vama i Vašoj obitelji, uzimajući u obzir gore navedena razmatranja.

 Henrik Norholt

Dr. Henrik Norholt

Član je Svjetske udruge za mentalno zdravlje dojenčadi, Društva Marce’ za perinatalno zdravlje te Društva za proučavanje emocija i povezivanje. Doktorirao je na fakultetu LIFE pri Sveučilištu u Kopenhagenu u Danskoj.

Dr. Norholt proučava utjecaj nošenja djece na razvoj dječje psihe. Aktivno sudjeluje u razvijanju inovativne intervencije za povezivanje roditelja i djece te olakšavanja dojenja kroz međunarodnu mrežu obiteljskih liječnika, primalja, porodničara, pedijatara i dječjih psihologa.